Császló község

Adatok

Régió: Észak-Alföld
Megye: Szabolcs-Szatmár-Bereg megye
Kistérség: Fehérgyarmati kistérség
Lakosság: 387 fő
Terület: 10.19 km²
Népsűrűség: 37,98 fő/km²
Rang: község
Körzet hívó: 44

Fekvése

Császló Magyarország legkeletebbi szegletében, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye aprófalvas térségében, a Szatmári-síkon fekszik. Távolsága Budapesttől közúton 321, Nyíregyházától 93 km. Az Árpád-kor-i falvak szerkezetét így Császlóét is alapvetően meghatározta természeti környezete. Általában állóvíz vagy vízfolyás közelében, de árvízmentes magaslaton létesültek.

Története

Neve szláv eredetű (lásd pl. cseh caslav = „jövevény”).

Középkor

A település és környéke ősidők óta lakott hely, környékén egy földvár maradványai láthatók. Ásatási leletek alapján a településen lévő monostor már az 1241-es tatárjárás előtt állt, a Káta nemzetség építtette, az 1150-es évek környékén épülhetett a bencés monostor.[1]

A falu neve először II. András király egyik adománylevelében(1231) szerepel Chaslou néven, aztán 1235-ben Chazlo, majd Chazlomonostora formában, 1447-ben pedig Chaslo alakban bukkan fel az okiratokban.

1378-ban a Csarnavoday családé, 1447-ben a Vetési családot iktatták birtokába. 1449-ben a Csarnavodayak révén birtokot kaptak itt Szepessy Péter és István.

Újkor

Az 1520-as években Nádasdy Mátyás nemesi kúriája állhatott a ma is élő, mintegy 400 évesnek tartott somfa környékén. A 16. században a Szenyesyek szerezték meg: Szenyesy Lukácsé és Szenyesy István fiaié 1552-ben. A 17. század-ban a Ramocsa, Kámondy és Zinnyérváraljai Horváth család birtoka. Egy 1675-ös összeíráson Császlóban, mely akkor Serédy Benedek birtok, nemesi kúriát, szőlőbirtokot, malmot jegyeztek fel.

A faluból származik a nagykárolyi boszorkányper-ben 1745-ben boszorkányság vádjával – 18 tanú vallomása alapján – megégetett Rekettye Pila és Varga Anna.

1761-ben a településen tartották a megyegyűlést.

A 18-19. század-ban a Rápolty, Maróthy Nagy, Mátay, Tolnay, Gencsy, Vetéssy és Jármy családoké.

20. század

A 20. század elején báró Vécsey Aurélnak volt itt nagyobb birtoka.

A község háborús hősei:

1914-1918: Csernyi Andor, Porkoláb András, Simon Zoltán és Tóth Bálint
1941-1945 Badar Bálint, Horváth József, Keresztesi Tibor, Kiss Gábor, Kiss Gyula, Makkai Lajos, Mester Bálint, Nagy Endre, Nagy Pál, Nyíri Pál, Pesti Gyula, Sinka András, Szilágyi Pál, Tarr Imre, Törő István.

A bevonuló Vörös Hadsereg 1944-ben a falu több lakóját is a Szovjetunió-ba internálta. A második világháború után a falu több jelentős épülete is tönkrement, ezeket lebontották, a parkok fáit kivágták.

Nevezetességei

Egykor a kis arborétum, az úgynevezett erdészkert különösen szép platán, hárs, juhar, vadgesztenye és egyéb díszfái álltak emlékül a meggyilkolt Erzsébet királyné (1837-1898).
A református templom előtti gesztenyefát 1898-ban ültették Erzsébet királyné emlékére. Ez a fa még mindig kitűnő egészségi állapotban van.
A későbarokk stílusú templom körüli kertben szép régi sírkövek láthatók.
További érdekesség, hogy a Ráczkertben áll Európa valószínűleg legidősebb élő somfája. A kb. 400 éves növény törzsének átmérője 1,5, magassága 7 méter.
Árpád-kor-i földhalomvár (motte)
Református templom (későbarokk)

Következő községek

További községek